Novellák

A nap mosolyogva sütött le azon a nyári reggelen, mintha pontosan látná, milyen lelkesen készülődök a nyaralásra. A nappaliban szanaszét hevertek a ruhák, a bikinik, a cipők, a naptej, én pedig egy nagy sóhajjal nyitottam ki a bőrönd fedelét.

Loretta mosolyogva tekerte vadiúj piros kerékpárját a ciprusfák árnyékában érezve a kosarában letakart bagettek friss illatát. A hajába kapott a szél, alig várta, hogy az olíva ültetvényre érjen.

William összefont karral állt a keleti szárnyban lévő könyvtár hatalmas ablaka előtt, és a ködös, borongós ég alatt károgó hollókat figyelte. "Végre eltávozott az élők sorából, a vagyon immár az enyém – gondolta kárörvendően - Csak ezt a gyászbeszédet kell valahogy átvészelnem, aztán a nyolcéves Emily számára gondoskodom egy neves bentlakásos...

Egy esős szürke őszi reggelen vidáman ültem a tükör előtt készülődve a munkába. Különleges nap volt: kivételesen hatalmas bónusz érkezett a számlámra, a főnököm jóvoltából. Egy kis szempillaspirál, egy kevés szájfény, nem kell túlzásokba esni az irodába, ha nőnemű az ember főnöke.

– Hova mennétek nyaralni, ha bárhová elutazhatnátok? – szólaltam meg egy tavaszi vasárnapon az asztal közepére helyezve a gőzölgő tálban tornyosuló aranyszínű rántott húst. Mellette habosra kevert krumplipüré és barackbefőtt. A déli harangszó behallatszott az utcáról, a panelház hetedik emeletén a kis konyhában meleg párával telt meg a levegő, az...

A panelház ötödik emeletén rántott hús illata keveredett a frissen főtt krumpliéval és a nyitott ablakon beszűrődő tavaszi város szagával – egy kis benzingőz, frissen nyírt fű, távoli süteményillat valamelyik másik konyhából. Egy mentő szirénázott, a házban valaki fúrt – szokásos vasárnap egy budapesti panelrengetegben.